Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Nyúl

 

A nyulak rendszertani besorolása, a házinyúl származása

A nyulak rendszertani besorolása

 

A nyúlféléket az emlősök (Mammalia) osztályába, a tulajdonképpeni emlősök alosztályába és a magasabb rendű emlősök (Eutheria) csapatába sorolták be. Ebben a csapatban több öregrendet találunk. A nyúlfélék viszont a rágcsálók (Glires) öregrendben találhatók. Ebben két rendet állítottak fel a zoológusok. Az egyik a nyúlszerű  rágcsálók (Lagomorpha), a  másik  pedig a rágcsálók (Rodentia) rendje.  Az  utóbbiba tartoznak az egerek, patkányok is.

 

A két rend szétválasztása anatómiai bélyegek alapján történhet. Különbség mutatkozik a metszőfogak és zápfogak számában, felépítésében, valamint az agy méreteiben is.

A rágcsálók fogazatát 26, míg a nyúlszerü rágcsálókét 28 fog alkotja. A rágcsálók fogazatára jellemző, hogy a metszőfogaik az élet folyamán állandóan növekednek, így az állat kénytelen folyamatosan koptatni azokat. Túlnövekedésük esetén a takarmányfelvétel akadályozott, lesoványodáshoz, az állat elhullásához vezethet.  A nyúl kettős metszőfogú állat. Ez abban nyilvánul meg, hogy a felső állkapocsban a két, rágásra használt elülső, gyökértelen metszőfog mögött egy-egy második, csökevényes metszőfog is található.

 

A házinyulak származása

 

A házinyúl monofiletikus eredetű, vagyis egy közös őstől, az üregi nyúltól (Oryctolagus cuniculus) származtatható. E faj legrégebbi csontlelete hatmillió éves, amelyet Andalúziában, a mai Spanyolország területén találtak.

Hazánkban a nyúlfélék (Leporidae) közül két faj él vadon. Az üregi nyúl és a mezei nyúl (Lepus europaeus). Az alaki hasonlóság miatt sokan felvetik a két faj közötti rokonságot. A mezei nyúl valóban rokona az üreginek, de semmiféleképen sem őse a házinyúlnak.

A nyulak domesztikációja

 nyulak domesztikációja, vagyis háziasítása

 

 

A nyúl domesztikációjáról meglepően keveset tudunk, habár a háziasítása jóval később kezdődött, mint az ismert és fontosabb háziállatoké. A kutya, ló, szarvasmarha, juh vagy a sertés több ezer éves domesztikációs múltra tekint vissza. Az archeológusok üregi nyúl csontmaradványokat nem találtak az emberi települések környékén. Ezek a leletek bizonyíthatnák, hogy az ember tartott-e maga körül nyulakat. Az üregi nyúl csontjai finomak, könnyen porladnak így azok nem maradtak fenn az idők folyamán. A nyulakról, nyúltenyésztésről csak kevés felirat, írásos emlék, ábrázolás maradt fenn.

 

A legrégebbi, nyulakat ábrázoló feliratokat az ó-egyiptomi falfestményeken találjuk, amelyek i.e. 2000-2500-ból származnak. Ezeken papok láthatók, akik más áldozati állatok mellett nyulakat is visznek. A nyulak faji hovatartozása nehezen állapítható meg, hiszen ezen a területen ma is számos más fajba tartozó nyúlfélét tartanak. Valószínű, hogy az ó-egyiptomi vallási szertartásokhoz, mint áldozati állatot szaporították a nyulakat. Az ó-szövetségben Mózes a nyulat a tevével és a sertéssel együtt a tenyésztett állatok között említi. Szóhasználatában megkülönböztette az üregi és a mezei nyulat.

 

Egyiptomon kívül más kultúrközpontokban is találunk nyomokat a nyúl háziasításáról. Az Indokínai-félszigeten (Vietnám, Thaiföld) egyes kolostorokban vannak feljegyzések arról, hogy a buddhista szerzetesek már nagyon régen tenyésztették az ezüst nyulakat, amelyek innen átkerültek Európába.

 

Közép-Amerikába a háziasított üregi nyúl a spanyol hódítók hajóin került be. A spanyol hódítás előtt festett ábrázolásokon kutyák, jaguárok, ocelotok mellett nyúlképeket is találtak. Ezek a képek erősen stilizáltak, így a nyulak rendszertani helyét nehéz megállapítani. Valószínű, hogy az aztékok nem az üregi nyulat, hanem a Sylvilagus vagy Romerolagus genus fajait szaporították.

 

Az első hiteles feljegyzések a föníciaiaktól származnak. A Kr.e. második évezred végén a föníciai hajósok átkelve a Földközi-tengeren a mai Spanyolország területén nagy számban találtak üregi nyulakat, amelyet az ottani őslakosok ismertek és fogyasztottak. Az üregi nyulak sokáig nem terjedtek el északi vagy keleti irányba.

 

Nem találunk újabb írásos említést egészen Kr. e. 180-ig, amikor is Polybius (Kr. e. 204-122 ) megemlítette, hogy Korzika szigetén élnek üregi nyulak.

 

A következő írásos anyagot Varro (Kr.e. 116-27) készítette, amelyben a ”leporáriumokat” említi. Ezek olyan gödrök voltak, amiben több nyúlcsaládot helyeztek el. A már nem szopós nyulakat ketrecekben hizlalták tovább.

 

Valószínűleg a nyúl domesztikációja Nyugat-Európában kezdődött, legalább 2000 évvel ezelőtt. Az utolsó jégkorszakot az Ibériai-félszigeten vészelte át, majd innen terjedt el Európában. Terjedésében nagy szerepe volt a Római Birodalomnak, amely egész Nyugat-Európát, valamint a Földközi-tenger partvidéket magába foglalta. Ezeken a területeken a könnyen szaporítható nyúl mindig friss húst szolgáltatott a római légióknak és a telepeseknek egyaránt. 

 

Feltehetőleg a rómaiak vitték a nyulat először Britanniába 2000 évvel ezelőtt, de ott egészen a XI. századig nem terjedt el. Egy kínai kutató 1984-ben azt a nézetet publikálta, hogy a házinyúl őse a kínai fehér nyúl volt, amelynek domesztikációja a Han dinasztia (Kr.e.202 - Kr.u.265) korában megkezdődött.

 

A háziasítási folyamat kiterjedése az i.sz. 5-6. században történt meg. Ekkor kezdtek nyulakat tartani a francia szerzetesek. A X-XI.  században jelent meg Észak-Franciaországban. A középkorban kezdődött egész Európában elterjedni.

 

Angliában és Belgiumban a XII., Németországban a XV., Magyarországon valószínűleg a XVI. században jelent meg. Ezekben az évszázadokban várakban, várárkokban, később ketrecekben is neveltek friss húst adó nyulakat.

 

Az első olyan  festmény, amely biztosan nyulat ábrázolt, i.sz. 1400 körül keletkezett. Mind a hajósok, mind a szerzetesek kedvelték a húsát, és mindenfelé tenyésztették. Hajósok vitték át Amerikába és Ausztráliába, valamint több szigetre. A domesztikáció a legújabb elmélet szerint a XVIII. században fejeződött be.

 

A tenyésztés a XIX. században vett nagy lendületet. A városi lakosság megkedvelte a nyulat részben a hús- és prémtermelése, részben az állatszeretet miatt. A későbbi évtizedekben számos fajtát és színváltozatát tenyésztették ki. Kialakult az angóranyúl, amelyről az első utalás 1789-ből, Drezdából származik, ahol, mint ”angol” nyúlról írnak. Úgy tűnik, hogy Angliából vitték be Franciaországba és Németországba is. A tenyésztők következetes szelekciós munkájának köszönhetően a nyulak küllemi és gazdasági tulajdonságai javultak. A XX. század első felében kialakult az új-zélandi fehér, majd a kaliforniai fajta is, amelyek a gazdasági célú húsnyúl tenyésztés alapjait jelentették.

 

Üregi nyúl vs. mezei nyúl

Üregi nyúl vs. mezei nyúl

 

 

A hasonlóság ellenére, sokban eltér egymástól a két faj.

 

  • A kereszteződéssel kapcsolatban is sok ellentmondó hiedelem járja. Az üregi nyúl feltétlenül kereszteződik a házinyúllal, de a mezei nyúllal való sikeres kereszteződéséről a tudomány ezidáig nem tud. Erre magyarázatot ad az örökítő-anyagot magában foglaló kromoszómagarnitúra száma a nyúlfélékben. A Lepus nemzetségbe tartozó mezei nyúlnak 48 kromoszómája (2n=48), ezzel szemben az üregi nyúlnak csak 44 kromoszómája van. A sikeres keresztezés az üregi és mezei nyúl között már elméletileg is várható nehézségekbe ütközik, hiszen az ivarsejtek egyesülésekor az anyai és apai kromoszómák nem találhatják meg megfelelő párjaikat.
  • A mezei nyúl jóval nagyobb, mint az üregi nyúl, teste karcsúbb, a gyors meneküléshez alkalmazkodott. Testsúlya  3,5-4,0 kg, testhossza 60-65 cm. Az üregi nyúl l,5-2,0 kg-os, testhossza 38-50 cm. Az üregi nyúl fülei rövidebbek, a mezeié hosszúak, lapátosak, hegyük fekete, előre hajtva túlérnek az orrhegyen. Testszíne szürkés vagy sárgásszürke, míg a mezeié barnásvörös.
  • Különbségek vannak a szaporodásban is. Az üregi nyúl vemhességi ideje 31 nap, míg a mezei nyúl 42 napos vemhesség  után hozza világra ivadékait. Ennek ellenére 38 naponként fial, mivel e fajnál ún. kettős  vemhesség vagy szuperfötáció figyelhető meg. E jelenség lényege a következő: a fialás  előtt a nőstény ismét  párzik a bakkal. Ez az inger elindítja a peteleválást, tehát a következő vehem is kialakul a  petevezetőben megtörténő megtermékenyülés révén. A termékenyítést az  előző párzáskor  bekerülő, a  méh mirigyeiben akár egy hónapig tárolódó ondósejtek végzik. A 42. napon világra hozza a kisnyulakat, a megtermékenyített következő vehem petesejtjei a 4. napon telepszenek meg a méhben. A másodszor párzó bak feladata tehát mindössze a nemi inger és a peteleválás indukálása. A kettős vemhesség a nyúlféléknél csak a mezei nyúlra jellemző.
    Az üregi nyúl fiókái csupaszak, süketek, vakok és fészeklakók, ezzel szemben a mezei nyúl fiókái szőrösen, nyitott szemmel jönnek világra. A szaporaságban is nagy a különbség. Az üregi nyúl akár 8-10 fiókát is vethet fialásonként,  és optimális esetben 3-4-szer is fialhat egy évben. Ezzel szemben rokona egyszerre 2-4 fiókát hoz világra, és egy évben háromszor is fialhat. Az üregi nyulat fogságban is jól lehet szaporítani, a ketreces tartást hamar megszokja. Ezzel szemben a mezei nyúl fogságban való szaporítása nehéz feladat.

 

Forrás: Debreceni Egyetem, Nyúltenyésztés egyetemi jegyzet